Gyakran megkérdezem a nagyon érzékeny klienseimet: Mi törte össze a szíved? – de nem durván, inkább érzéssel, finoman, lágyan és együttérzőn.
Általában az érzékenység velünk született, nem életünk során fejlődik ki, és azt is elmondhatjuk róla általában, hogy öröklődik - azaz legalább még egy érzékeny ember él abban a családban, de gyakran előfordul, hogy azt tanították nekik, hogy az érzékenység rossz, így maguk elől is eltitkolják, hogy érzékenyebbek lennének az átlagnál.
"Milyennek látod magad emiatt a negatív benyomás vagy tapasztalat miatt?" - erre sokszor megkérdezik: "Mi a baj velem?" Nagyon sok korlátozó hittel találkoztam már az erre kapott válaszok során:
Nekem azt mondták / azt tanították, hogy…
Nem vagyok elég jó, és egyáltalán nincs rendben, ha kifejezem magam.
Engedjetek ki, csapdába estem.
Egyedül vagyok, senki sem ért meg engem.
Azt hittem, keménynek kell lennem.
Elrejtik a szavaikat, a könnyeiket és az érzelmeiket, mert úgy érzik, nem helyes és nem biztonságos kimutatniuk őket. Így megtanítják magukat arra, hogy ne is akarják őket kimutatni, sőt inkább azt akarják ők is, amit mások akarnak tőlük, hogy akarják.
Azt hittem, mindenkit a magam érdekei elé kell helyeznem, magam elé kell helyeznem.
Mit gondolt a családod arról, hogy ennyire érzékeny vagy? A nagyon érzékeny emberekkel a származásukon is szoktam dolgozni, mert minden családnak megvan a maga sajátságos és tipikus gondolkodásmódja és hitrendszere – például az érzékeny emberekkel kapcsolatban is.
Hogyan tudsz gondoskodni magadról és a szükségleteidről anélkül, hogy önzőnek tartanád magad? Ezzel olyan témák jöhetnek fel, melyek gyógyíthatnak, az önmagunkról való gondoskodást, a lelkünk felszabadulását segíthetik elő. Először ne a világot próbáljuk meggyógyítani, hanem saját magunkat, saját lelkünket. Ha mi nem törődünk a saját lelkünkkel, senki nem fog.
Mikor éreztem magam sérülékenynek és ingerültnek ma?
Mikor éreztem magam szomorúnak?
Mikor éreztem magam haragosnak?
Mikor éreztem úgy, hogy kritizálnak?
Mikor kritizáltam én saját magam?
Mikor voltam valóban nagyon szomorú?
Mikor tűnt fel a krónikus fizikai panaszom/betegségem ma?
Válassz ki egy bizonyos esetet, és kopogtass rá, az érzelmeidre, a hiteidre vele kapcsolatban, a fiziológiai érzésekre, mikor észlelted a testedben. És ugyanakkor becsüld magad nagyra, amiért érzékeny vagy.
Mikor nagyon érzékeny emberekkel dolgozom, gyakran előfordul, hogy mikor megkérdezem: " ... és hogyan reagáltál erre? Mit éreztél és mit gondoltál?", akkor a válaszaikban más emberek érzéseit hallom vissza, amit ők magukévá tettek és a sajátjaikként éltek meg. Ilyenkor azt is megkérdezem: Mit éreztek más emberek körülötted? Mindig leírom a kulcsfontosságú szavakat és kifejezéseket és a kopogtatás alatt megpróbálom a saját szavaikat használni, hisz ez sokkal eredményesebb módszer, mintha én próbálnék kitalálni helyettük másokat.
Ha akkoriban tudtad volna, hogy érzékenyebb vagy másoknál, hogy befolyásolta volna az a te reakciódat abban a helyzetben? A választ, amelyet erre a kérdésre kapunk, bátran beépíthetjük a ráhangolódásba. Aztán kopogtathatunk a fiatalabb önmagunkra, méghozzá beszélgető - egyes szám második személy (TE) - formában.
Összefoglalásul a négy fő téma, amire nagyon kell figyelni egy hiper-érzékeny embernél:
1. Túl érzékenynek érzik magukat, ezért hamar összecsapnak felettük a hullámok.
2. Szinte megszállottan segíteni akarnak mindenkinek és mindennek.
3. Nem tudják, hol végződik az ő személyiségük és hol kezdődik a másiké.
4. Maximalizmus, és erős önkritika.
Fontos szerintem, hogy a kopogtatást ne csak a probléma megoldására használjuk, hanem arra is, hogy hálát mondjuk azokért az áldásokért, amelyeket az érzékenység jelent. – És ezt bármilyen más szituációra is át lehet ültetni, nem csak az érzékenységre. Segíthetnek ebben a következő kérdések: Ha van valami pozitív abban, ami most történik, vagy abban, ahogy én reagáltam vagy válaszoltam, mi lenne az? Mi a fájdalom mélyebb üzenete? Mi a harag mélyebb üzenete? Mi a szomorúság mélyebb üzenete?
Karate kézél:
Bár aggódom, hogy túl érzékeny vagyok, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam, és szeretem, hogy ilyen érzékeny vagyok, és úgy döntök, hogy megfelelő módon elmélyítem és kiterjesztem ezt.
Bár olyan mélyen érzek, és ez néha annyira elszomorít, felmérgesít, és olyan tehetetlennek érzem magam, mégis elfogadom magam, és nagyra értékelem, hogy képes vagyok ilyen mély érzésekre, és úgy döntök, hogy megtiszteltetésnek tartom, és azt választom, hogy megtanulom, hogyan osszam meg mindazt amit tudok segítőkész módon.
Bár annyira nyitott vagyok más emberek érzelmeire, mégis szeretem és elfogadom magam, és tisztelem magam, mert néha olyan nehéz nekem, és úgy döntök, hogy nem felejtem el, hogy ez egy ajándék. Képes vagyok másokat mélyen megismerni, még azt is tudom, milyenek ők a maszkjuk mögött, amelyet arra használnak, hogy védjék magukat.
Így képes vagyok arra, hogy kapcsolatot teremtsek azzal, ami a legjobb bennük, és ott is maradhatok, és így ők maguk is megláthatják a szépséget önmagukban. Úgy döntök, hogy megvédem magam a negatívitásukkal szemben, mert az meghátrál előlem.
SZÖ: Érzékeny vagyok a saját finom érzéseimre.
SZSZ: Tisztelem és elismerem az érzéseimet, mert tudtomra hozzák, mikor kilépek a saját központomból.
SZA: Annyira-nagyra becsülöm a harmóniát.
O: És úgy döntök, hogy még jobban meglepődök, és még jobban örülök, mikor felfedezem, hogy a nap folyamán milyen sokszor erezhetem ezt. Tudom, hogy minél jobban tudatában vagyok a belső harmóniámnak, annál több harmónia van a világban.
Á: Tudom, hogy néha nehéz gátat vetni a szomorú érzelmeknek, de tudom, hogy megvan hozzá a képességem, hogy megbeszéljem magammal a helyzetet. Így azt választom, hogy felfedezem, milyen sok dolgot találhatok, melyet elmondhatok magamról, amelyek pozitívak, és amelyek boldoggá tesznek engem.
KCS: Úgy döntök, hogy elmélyítem és kiterjesztem az érzékenységem, még erőteljesebb és csodálatosabb módokon, főleg, mivel érzékeny vagyok.
KA: és főleg azért, mert imádom, hogy ilyen érzékeny vagyok. Éhezem a mély és jelentőségteljes kapcsolatokra. És az a legfontosabb, hogy jó, és kielégítő kapcsolatot alakítsak ki és tartsak fenn magammal.
A KÉT CSUKLÓ BELSŐ OLDALÁT KOPOGTASSUK ÖSSZE EGYMÁSSAL: Főleg, mivel imádom, hogy ilyen érzékeny vagyok, úgy döntök, hogy békét hozok a saját világomba, mert megérdemlem azt.
AZ EGYIK CSUKLÓ KÜLSŐ-FELSŐ RÉSZÉN KÉT UJJAL, VAGY A KÉT CSUKLÓ FELSŐ RÉSZT ÖSSZEKOPOGTATNI: És főleg, mert imádom, hogy ennyire érzékeny vagyok, ezért most úgy döntök, hogy szeretem, nagyra becsülöm és tisztelem a bennem végbemenő lelki változásokat.
F: A világnak szüksége van arra, amit én tudok felkínálni, és kész vagyok arra, hogy még több legyek, főleg azért, mert igazán szeretem, hogy ennyire érzékeny vagyok.
MÉLY LEVEGŐ!
Azt hittem, mindenkit a magam érdekei elé kell helyeznem, magam elé kell helyeznem.
Mit gondolt a családod arról, hogy ennyire érzékeny vagy? A nagyon érzékeny emberekkel a származásukon is szoktam dolgozni, mert minden családnak megvan a maga sajátságos és tipikus gondolkodásmódja és hitrendszere – például az érzékeny emberekkel kapcsolatban is.
Hogyan tudsz gondoskodni magadról és a szükségleteidről anélkül, hogy önzőnek tartanád magad? Ezzel olyan témák jöhetnek fel, melyek gyógyíthatnak, az önmagunkról való gondoskodást, a lelkünk felszabadulását segíthetik elő. Először ne a világot próbáljuk meggyógyítani, hanem saját magunkat, saját lelkünket. Ha mi nem törődünk a saját lelkünkkel, senki nem fog.
Mikor éreztem magam sérülékenynek és ingerültnek ma?
Mikor éreztem magam szomorúnak?
Mikor éreztem magam haragosnak?
Mikor éreztem úgy, hogy kritizálnak?
Mikor kritizáltam én saját magam?
Mikor voltam valóban nagyon szomorú?
Mikor tűnt fel a krónikus fizikai panaszom/betegségem ma?
Válassz ki egy bizonyos esetet, és kopogtass rá, az érzelmeidre, a hiteidre vele kapcsolatban, a fiziológiai érzésekre, mikor észlelted a testedben. És ugyanakkor becsüld magad nagyra, amiért érzékeny vagy.
Mikor nagyon érzékeny emberekkel dolgozom, gyakran előfordul, hogy mikor megkérdezem: " ... és hogyan reagáltál erre? Mit éreztél és mit gondoltál?", akkor a válaszaikban más emberek érzéseit hallom vissza, amit ők magukévá tettek és a sajátjaikként éltek meg. Ilyenkor azt is megkérdezem: Mit éreztek más emberek körülötted? Mindig leírom a kulcsfontosságú szavakat és kifejezéseket és a kopogtatás alatt megpróbálom a saját szavaikat használni, hisz ez sokkal eredményesebb módszer, mintha én próbálnék kitalálni helyettük másokat.
Ha akkoriban tudtad volna, hogy érzékenyebb vagy másoknál, hogy befolyásolta volna az a te reakciódat abban a helyzetben? A választ, amelyet erre a kérdésre kapunk, bátran beépíthetjük a ráhangolódásba. Aztán kopogtathatunk a fiatalabb önmagunkra, méghozzá beszélgető - egyes szám második személy (TE) - formában.
Összefoglalásul a négy fő téma, amire nagyon kell figyelni egy hiper-érzékeny embernél:
1. Túl érzékenynek érzik magukat, ezért hamar összecsapnak felettük a hullámok.
2. Szinte megszállottan segíteni akarnak mindenkinek és mindennek.
3. Nem tudják, hol végződik az ő személyiségük és hol kezdődik a másiké.
4. Maximalizmus, és erős önkritika.
Fontos szerintem, hogy a kopogtatást ne csak a probléma megoldására használjuk, hanem arra is, hogy hálát mondjuk azokért az áldásokért, amelyeket az érzékenység jelent. – És ezt bármilyen más szituációra is át lehet ültetni, nem csak az érzékenységre. Segíthetnek ebben a következő kérdések: Ha van valami pozitív abban, ami most történik, vagy abban, ahogy én reagáltam vagy válaszoltam, mi lenne az? Mi a fájdalom mélyebb üzenete? Mi a harag mélyebb üzenete? Mi a szomorúság mélyebb üzenete?
Karate kézél:
Bár aggódom, hogy túl érzékeny vagyok, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam, és szeretem, hogy ilyen érzékeny vagyok, és úgy döntök, hogy megfelelő módon elmélyítem és kiterjesztem ezt.
Bár olyan mélyen érzek, és ez néha annyira elszomorít, felmérgesít, és olyan tehetetlennek érzem magam, mégis elfogadom magam, és nagyra értékelem, hogy képes vagyok ilyen mély érzésekre, és úgy döntök, hogy megtiszteltetésnek tartom, és azt választom, hogy megtanulom, hogyan osszam meg mindazt amit tudok segítőkész módon.
Bár annyira nyitott vagyok más emberek érzelmeire, mégis szeretem és elfogadom magam, és tisztelem magam, mert néha olyan nehéz nekem, és úgy döntök, hogy nem felejtem el, hogy ez egy ajándék. Képes vagyok másokat mélyen megismerni, még azt is tudom, milyenek ők a maszkjuk mögött, amelyet arra használnak, hogy védjék magukat.
Így képes vagyok arra, hogy kapcsolatot teremtsek azzal, ami a legjobb bennük, és ott is maradhatok, és így ők maguk is megláthatják a szépséget önmagukban. Úgy döntök, hogy megvédem magam a negatívitásukkal szemben, mert az meghátrál előlem.
SZÖ: Érzékeny vagyok a saját finom érzéseimre.
SZSZ: Tisztelem és elismerem az érzéseimet, mert tudtomra hozzák, mikor kilépek a saját központomból.
SZA: Annyira-nagyra becsülöm a harmóniát.
O: És úgy döntök, hogy még jobban meglepődök, és még jobban örülök, mikor felfedezem, hogy a nap folyamán milyen sokszor erezhetem ezt. Tudom, hogy minél jobban tudatában vagyok a belső harmóniámnak, annál több harmónia van a világban.
Á: Tudom, hogy néha nehéz gátat vetni a szomorú érzelmeknek, de tudom, hogy megvan hozzá a képességem, hogy megbeszéljem magammal a helyzetet. Így azt választom, hogy felfedezem, milyen sok dolgot találhatok, melyet elmondhatok magamról, amelyek pozitívak, és amelyek boldoggá tesznek engem.
KCS: Úgy döntök, hogy elmélyítem és kiterjesztem az érzékenységem, még erőteljesebb és csodálatosabb módokon, főleg, mivel érzékeny vagyok.
KA: és főleg azért, mert imádom, hogy ilyen érzékeny vagyok. Éhezem a mély és jelentőségteljes kapcsolatokra. És az a legfontosabb, hogy jó, és kielégítő kapcsolatot alakítsak ki és tartsak fenn magammal.
A KÉT CSUKLÓ BELSŐ OLDALÁT KOPOGTASSUK ÖSSZE EGYMÁSSAL: Főleg, mivel imádom, hogy ilyen érzékeny vagyok, úgy döntök, hogy békét hozok a saját világomba, mert megérdemlem azt.
AZ EGYIK CSUKLÓ KÜLSŐ-FELSŐ RÉSZÉN KÉT UJJAL, VAGY A KÉT CSUKLÓ FELSŐ RÉSZT ÖSSZEKOPOGTATNI: És főleg, mert imádom, hogy ennyire érzékeny vagyok, ezért most úgy döntök, hogy szeretem, nagyra becsülöm és tisztelem a bennem végbemenő lelki változásokat.
F: A világnak szüksége van arra, amit én tudok felkínálni, és kész vagyok arra, hogy még több legyek, főleg azért, mert igazán szeretem, hogy ennyire érzékeny vagyok.
MÉLY LEVEGŐ!
