Ha Feldmár András kopogtatna....

Ez jutott eszembe, amikor az Indexen a következő cikket olvastam:
http://index.hu/tudomany/feldm81017/
Feldmár András sikere pontosan ugyanabban rejlik, amiben az EFT sikere is: az emberek szabadságvágyában. Más módszerekkel, de ő is ugyanazt reméli elérni azoknál, akik a segítségét kérik: legyenek szabadok, vegyék kezükbe a sorsukat, ne hagyják, hogy a körülmények és mások irányítsák őket. Úgy gondolom, hogy az igazi szabadságot nem valósíthatjuk meg addig, amíg érzelmileg nem vagyunk szabadok. Viszont a szabadság félelmetes is lehet, hiszen vállalni kell az ugyan több oldalról korlátozott, ám megszokott kényelmi zónánkból való kilépést. Ezért a szabadsághoz kell némi bátorság is.
Sokan nem mernek szembenézni a problémájukkal, így elfogadni és elengedni sem tudják azt. Az EFT ugyan nem enged mellébeszélést (tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi a baj), de lehetővé teszi a gyengéd és a lehető legfájdalommentesebb megközelítést. Nem kell újraélni és részletekbe menően elmesélni a fájdalmas emlékeket, elég ha 1-2 szóval megfogalmazod az elején.

Az EFT a szabadsághoz vezető úton segít többek között
- elengedni a félelmet az újtól, a változástól,
- semlegesíteni a korlátozó hiedelmeket, az évek során lényünk részévé vált negatív programozást,
- megtanulni magunk és mások elfogadását.

Visszatérve Feldmár Andráshoz, ő azt mondja, hogy a gyógyuláshoz az embernek szeretetre van szüksége. Ezt gyakoroljuk akkor, amikor a ráhangolódásnál kimondjuk, hogy "szeretem és tökéletesen elfogadom magam". Ha valaki úgy érzi, hogy őt senki sem szereti, megtanulhatja önmagát szeretni, és ezzel a lépéssel megnyitja a kaput mások szeretetének befogadására. Ugyanakkor ő maga is több szeretetet fog tudni adni másoknak.

N. Dénes Éva
EFT-ADV, oktató
http://evadenes.com