Az unalom gyakran kapcsolódik egy bizonyos étkezési szokáshoz, illetve evést kiváltó tevékenységekhez. Például be van kapcsolva a TV, fogod magad és hozol valami ennivalót, és leülsz a TV elé enni. Vagy olvasás közben csipegetsz valamit. Vagy valamilyen összejövetelen vagy, és az nem túl érdekfeszítő, tehát irány a büféasztal.
Ha unalomról van szó, az evés gyakran az elfoglaltság szerepét veszi át. Betölti azt az űrt életünkben, amit más tevékenységgel kellene kitöltenünk.
Minta kopogtatás az unalom ellen:
„Bár az evés kellemes időtöltés számomra, mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
„Bár étellel szórakoztatom magam, úgy döntök, hogy étellel vagy anélkül is jól tudom magam érezni.”
„Bár azért eszem, hogy addig se kelljen azzal foglalkoznom, amihez nincs kedvem, mélyen és teljes mértékben elfogadom önmagam.”
Szemöldök: „Az étel a szórakozásom.”
Szemsarok: „Ha unatkozom, eszem valamit.”
Szem alatt: „Ha nincs más dolgom, mindig elkezdhetek enni.”
Orr alatt: „Ha nincs kedvem valamit csinálni, inkább eszem helyette.”
Áll: „Az evés kellemes időtöltés számomra.”
Kulcscsont: „Az étel kellemes társaság.”
Kar alatt: „Az étel a barátom.”
Fejtető: „Ha semmi sem történik, elkezdek enni.”
Szemöldök: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
Szemsarok: „Étellel vagy anélkül, úgy döntök, hogy jól érzem magam.”
Szem alatt: „Úgy döntök, hogy megtartom a magamnak tett fogadalmamat.”
Orr alatt: „Az étel nélkül is boldognak érezhetem magam.”
Áll: „Úgy döntök, hogy találok más szórakozást.”
Kulcscsont: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
Kar alatt: „Úgy döntök, hogy nem súlyosbítom a helyzetet plusz kilókkal.”
Fejtető: „Úgy döntök, hogy nem súlyosbítom a helyzetet plusz kilókkal.”
A következő téma a hiányérzet. Sokan gondolják úgy, hogy inkább el sem kezdenek diétázni, mert nem akarnak lemondani azokról a dolgokról, amiket szeretnek.
A kopogtatás itt abban is segíthet, hogy elengedjük ezt a félelmet. Amitől félünk ilyenkor az az, hogy nem tudjuk majd szokás szerint elérzésteleníteni magunkat kedvenc ételeinkkel, dehát ez ugye nem a legegészségesebb megoldás. Tudnunk kell, hogy mással is vigasztalhatjuk magunkat. Azt is el szoktam mondani az embereknek, hogy nem kell lemondaniuk minden kedvencükről. Fontos, hogy ezt a régóta tartó félelmet elengedjék. Az „étel mint vigasz” kapcsolat gyakran gyerekkorban alakul ki, amikor a szülő az elkeseredett vagy frusztrált gyereknek egy kekszet vagy fagyit nyom a kezébe. Meg kell értetni mindenkivel, hogy másképp is meg tudják magukat nyugtatni.
Nem az a cél, hogy kevésbé szeressük az ételeinket, hanem az, hogy mértéket tudjunk tartani. A probléma inkább a mértéktelen evés. Nem mindegy, hogy egy szelet sajttortát eszel, vagy felfalod az egész tortát.
Vannak, akiknél állandóan kell legyen a táskában egy kis csoki arra az esetre ha megkívánnák, és félnek attól, hogy esetleg nem tudják kielégíteni ezt a sóvárgást. Ez az a kapcsolat a csokoládéval, amit meg kell szakítani. Azzal nincs probléma, ha szereted a csokoládét, és néha eszel egy kicsit, ha megkínálnak.
Kopogtatás a hiányérzettől való félelemre:
„Bár félek attól, hogy nem ehetem majd a kedvenc ételemet (behelyettesítheted az étel nevével), mélyen és teljes mértékben elfogadom önmagam.”
„Bár félek attól, hogy nem ehetek ....., mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
„Bár félek attól, hogy hiányozni fog majd a csokoládé, a nyugalmat és magabiztosságot választom.”
Szemöldök: „Félek, hogy nem ehetek csokoládét.”
Szemsarok: „Ne vegyék el tőlem a csokimat.”
Szem alatt: „Félek, hogy soha többé nem ehetek csokit.”
Orr alatt: „Nem akarok lemondani a csokoládéról.”
Áll: „Félek a hiányérzettől.”
Kulcscsont: „Félek, hogy annyira fog hiányozni, hogy rosszul érzem magam.”
Kar alatt: „Félek attól, hogy többé nem ehetek csokoládét.”
Fejtető: „Túl nehéz ez nekem.”
Szemöldök: „Túl nehéz lemondani a csokiról.”
Szemsarok: „Félek lemondani a csokiról.”
Szem alatt: „Túl nehéz.”
Orr alatt: „Miért is próbálkoznék vele? Túl nehéz!”
Áll: „Túl nagy feladat ez nekem.”
Kulcscsont: „Eddig sem tudtam lemondani róla, most sem fog menni.”
Kar alatt: „Félek, hogy nem tudok lemondani róla.”
Fejtető: „Félek, hogy hiányozni fog.”
Végy egy mély levegőt. A csokoládét behelyettesíthethjük bármilyen étellel, amivel kapcsolatban azt érezzük, hogy „jaj, csak el ne vegyék tőlem”. Sokszor találkozom ilyen érzésekkel, sokan jönnek azzal, hogy „csak azt ne mondd, hogy ezt nem ehetem”.
De nem arról van szó, hogy nem ehetsz meg valamit, hanem arról, hogy mértékkel edd és ne függj tőle.
-------------------
(folytatás következik!)
