Az unalom gyakran kapcsolódik egy bizonyos étkezési szokáshoz, illetve evést kiváltó tevékenységekhez. Például be van kapcsolva a TV, fogod magad és hozol valami ennivalót, és leülsz a TV elé enni. Vagy olvasás közben csipegetsz valamit. Vagy valamilyen összejövetelen vagy, és az nem túl érdekfeszítő, tehát irány a büféasztal.
Ha unalomról van szó, az evés gyakran az elfoglaltság szerepét veszi át. Betölti azt az űrt életünkben, amit más tevékenységgel kellene kitöltenünk.
Minta kopogtatás az unalom ellen:
„Bár az evés kellemes időtöltés számomra, mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
„Bár étellel szórakoztatom magam, úgy döntök, hogy étellel vagy anélkül is jól tudom magam érezni.”
„Bár azért eszem, hogy addig se kelljen azzal foglalkoznom, amihez nincs kedvem, mélyen és teljes mértékben elfogadom önmagam.”
Szemöldök: „Az étel a szórakozásom.”
Szemsarok: „Ha unatkozom, eszem valamit.”
Szem alatt: „Ha nincs más dolgom, mindig elkezdhetek enni.”
Orr alatt: „Ha nincs kedvem valamit csinálni, inkább eszem helyette.”
Áll: „Az evés kellemes időtöltés számomra.”
Kulcscsont: „Az étel kellemes társaság.”
Kar alatt: „Az étel a barátom.”
Fejtető: „Ha semmi sem történik, elkezdek enni.”
Szemöldök: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
Szemsarok: „Étellel vagy anélkül, úgy döntök, hogy jól érzem magam.”
Szem alatt: „Úgy döntök, hogy megtartom a magamnak tett fogadalmamat.”
Orr alatt: „Az étel nélkül is boldognak érezhetem magam.”
Áll: „Úgy döntök, hogy találok más szórakozást.”
Kulcscsont: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
Kar alatt: „Úgy döntök, hogy nem súlyosbítom a helyzetet plusz kilókkal.”
Fejtető: „Úgy döntök, hogy nem súlyosbítom a helyzetet plusz kilókkal.”
A következő téma a hiányérzet. Sokan gondolják úgy, hogy inkább el sem kezdenek diétázni, mert nem akarnak lemondani azokról a dolgokról, amiket szeretnek.
A kopogtatás itt abban is segíthet, hogy elengedjük ezt a félelmet. Amitől félünk ilyenkor az az, hogy nem tudjuk majd szokás szerint elérzésteleníteni magunkat kedvenc ételeinkkel, dehát ez ugye nem a legegészségesebb megoldás. Tudnunk kell, hogy mással is vigasztalhatjuk magunkat. Azt is el szoktam mondani az embereknek, hogy nem kell lemondaniuk minden kedvencükről. Fontos, hogy ezt a régóta tartó félelmet elengedjék. Az „étel mint vigasz” kapcsolat gyakran gyerekkorban alakul ki, amikor a szülő az elkeseredett vagy frusztrált gyereknek egy kekszet vagy fagyit nyom a kezébe. Meg kell értetni mindenkivel, hogy másképp is meg tudják magukat nyugtatni.
Nem az a cél, hogy kevésbé szeressük az ételeinket, hanem az, hogy mértéket tudjunk tartani. A probléma inkább a mértéktelen evés. Nem mindegy, hogy egy szelet sajttortát eszel, vagy felfalod az egész tortát.
Vannak, akiknél állandóan kell legyen a táskában egy kis csoki arra az esetre ha megkívánnák, és félnek attól, hogy esetleg nem tudják kielégíteni ezt a sóvárgást. Ez az a kapcsolat a csokoládéval, amit meg kell szakítani. Azzal nincs probléma, ha szereted a csokoládét, és néha eszel egy kicsit, ha megkínálnak.
Kopogtatás a hiányérzettől való félelemre:
„Bár félek attól, hogy nem ehetem majd a kedvenc ételemet (behelyettesítheted az étel nevével), mélyen és teljes mértékben elfogadom önmagam.”
„Bár félek attól, hogy nem ehetek ....., mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
„Bár félek attól, hogy hiányozni fog majd a csokoládé, a nyugalmat és magabiztosságot választom.”
Szemöldök: „Félek, hogy nem ehetek csokoládét.”
Szemsarok: „Ne vegyék el tőlem a csokimat.”
Szem alatt: „Félek, hogy soha többé nem ehetek csokit.”
Orr alatt: „Nem akarok lemondani a csokoládéról.”
Áll: „Félek a hiányérzettől.”
Kulcscsont: „Félek, hogy annyira fog hiányozni, hogy rosszul érzem magam.”
Kar alatt: „Félek attól, hogy többé nem ehetek csokoládét.”
Fejtető: „Túl nehéz ez nekem.”
Szemöldök: „Túl nehéz lemondani a csokiról.”
Szemsarok: „Félek lemondani a csokiról.”
Szem alatt: „Túl nehéz.”
Orr alatt: „Miért is próbálkoznék vele? Túl nehéz!”
Áll: „Túl nagy feladat ez nekem.”
Kulcscsont: „Eddig sem tudtam lemondani róla, most sem fog menni.”
Kar alatt: „Félek, hogy nem tudok lemondani róla.”
Fejtető: „Félek, hogy hiányozni fog.”
Végy egy mély levegőt. A csokoládét behelyettesíthethjük bármilyen étellel, amivel kapcsolatban azt érezzük, hogy „jaj, csak el ne vegyék tőlem”. Sokszor találkozom ilyen érzésekkel, sokan jönnek azzal, hogy „csak azt ne mondd, hogy ezt nem ehetem”.
De nem arról van szó, hogy nem ehetsz meg valamit, hanem arról, hogy mértékkel edd és ne függj tőle.
-------------------
(folytatás következik!)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testsúly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testsúly. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. január 10.
2009. augusztus 11.
EFT Csúcstalálkozó - Sandi Radomski a testsúlyproblémákról
Jessica Ortner Sandi Radomskival folytatott interjújának kivonatos fordítása (készítette: N. Dénes Éva) - 1. rész
Sandi okleveles szociális munkás, pszichoterapeuta, EFT terapeuta és természetgyógyász orvos. A Wisconsin Egyetem orvosi karán tanított 8 évig, társzerzője a „Kulcs a sikeres fogyáshoz” nevű számítógépes programnak. Amit mond, azt a leghitelesebbé mégis az teszi, hogy az iskolában ő volt a legkövérebb gyerek. Szülei is 150 kg körüliek voltak, testvére most is nagyjából ennyit nyom. Nyolcadikos kora óta diétázott, és mindent kipróbált.
Nála is ez volt a probléma. Ha tényleg nagyon komolyan és szigorúan vette a diétát, akkor fogyott, de amint vesztett a lelkesedésből vagy stresszhatás alá került, esetleg valamilyen trauma történt vele, azonnal az ételhez menekült. Az EFT-vel ezt az érzelmi mozgatórugót tudjuk kezelni, amivel egyébként nem foglalkozunk.
Sandi elkezdte megfigyelni, hogy amikor elkezd enni (itt nem a rendes napi étkezésre és annak normális mennyiségére utal – ford. megj.), azt milyen érzelmek kísérik, milyen érzéseket akar elfedni, elnyomni az evéssel. Mi történt akkoriban?
Mindannyian tudjuk, hogy ha ismerjük is az EFT-t, a legnehezebb az, hogy eszünkbe jusson, hogy alkalmazzuk. Viszont ha megtesszük, akkor a kopogtatás semlegesíti azt az érzelmet. Amint megszabadultunk az adott érzelemtől, az „azonnal ennem kell valamit” érzés mozgatórugója is eltörik, és az érzés tovaszáll.
A lényeg tehát, hogy tudatában legyünk annak, amit teszünk, és legyen készenlétben egy olyan technika, amivel kezelni tudjuk a helyzetet ahelyett, hogy az evésbe menekülnénk. Az ételt gyakran használjuk érzéstelenítőként. A sajnálatos igazság az, hogy ha eleget és elég gyorsan eszünk, azalatt a testünk nem érez, eltompul. Elveszíthetjük a fonalat, hogy vajon mit is akartunk elérni a diétánkkal.
- Hogyan kopogtassunk az érzelmek által irányított evés megszüntetésére?
Sandi szerint többéle módon tehetjük ezt, akár előre is, amikor tudjuk, hogy bizonyos érzelmek fel fognak törni. Mivel néha az a legnehezebb, hogy pont akkor kopogtassunk amikor szükségünk van rá. Tehát egyszerűen kopogtathatunk azzal, hogy a múltban hogyan kezeltük ezt a helyzetet, és hogy most testünk sokkal felkészültebb arra, hogy legközelebb kezelni tudja a szituációt.
“Bár a múltban az érzelmeim irányítottak az evésnél, tudom, hogy mostantól ez megváltozhat.”
Szemöldök: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”
Szemsarok: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”
Szem alatt: “Hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek az evésnél.”
Orr alatt: “Hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek az evésnél.”
Áll: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”
Kulcscsont: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”
Kar alatt: “Hagytam, hogy az érzések irányítsanak az evésnél.”
Fejtető: “Étkezési szokásaim teljesen irányíthatatlanok voltak.”
Vegyünk egy mély lélegzetet, és engedjük ki.
Figyeld meg, hogyan érzel most. Szükség esetén kopogtass még egy-két kört a fenti kifejezésekkel, de ha úgy érzed, hogy túl vagy rajta, akkor folytasd egy pozitív körrel.
Szemöldök: „Tudom, hogy legközelebb másképp lehet.”
Szemsarok: „Tudom, hogy irányítani tudom az étkezésemet.”
Szem alatt: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”
Orr alatt: „Tudom, hogy legközelebb másképp lesz.”
Áll: „Tudom, hogy irányítani tudom az étkezésemet.”
Kulcscsont: „Már nincs szükségem arra, hogy az érzéseim irányítsanak.”
Kar alatt: „Már nincs szükségem arra, hogy az érzelmeim határozzák meg, hogy mikor eszem.”
Fejtető: „Tudom, hogy legközelebb másképp lesz.”
- Ezek szerint kopogtathatunk még mielőtt az evéshez vezető érzés jelentkezne. Mit javasolsz, a nap melyik szakában tegyük?
Ha az érzelmi evés problémáját magadénak érzed, én a kopogtatást naponta rendszeresen végezném, mikor éppen nincs „ehetnékem”. Így akkor kopogtatsz, mielőtt még rádtörne az a „valamit ennem kell” érzés. Ezek után valószínűbb, hogy meg tudsz állni mielőtt nekiesnél az ételnek.
- Gyakran említed, hogy érzelmeink miatt esszük túl magunkat és akadályozzuk meg a fogyást. Melyek azok az érzelmek, melyek a súlyproblémákkal küzdő embereket irányítják?
Ezek elég klasszikus érzelmek, ilyen például a szorongás. Talán ez vezeti a listát, mivel az emberek a szorongásukat evéssel csillapítják. Ilyen társadalomban élünk: rengetegszer és rengeteget aggódunk és szorongunk. Az étel pedig mindig kéznél van, hogy enyhítse ezeket az érzéseket. A baj csak az, hogy sem az egészségünknek, sem a külsőnknek, sem az önbizalmunknak nem tesz jót.
Tehát a szorongás, a harag, az unalom, a bizonytalanság, a magányosság, a szomorúság, a gyász érzése néhány azok közül, melyeket rendszerint evéssel érzéstelenítünk. Azonban kopogtatással is kezelhetjük őket. (folyt. köv.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)