EFT Csúcstalálkozó - Sandi Radomski a testsúlyproblémákról

Jessica Ortner Sandi Radomskival folytatott interjújának kivonatos fordítása (készítette: N. Dénes Éva) - 1. rész

Sandi okleveles szociális munkás, pszichoterapeuta, EFT terapeuta és természetgyógyász orvos. A Wisconsin Egyetem orvosi karán tanított 8 évig, társzerzője a „Kulcs a sikeres fogyáshoz” nevű számítógépes programnak. Amit mond, azt a leghitelesebbé mégis az teszi, hogy az iskolában ő volt a legkövérebb gyerek. Szülei is 150 kg körüliek voltak, testvére most is nagyjából ennyit nyom. Nyolcadikos kora óta diétázott, és mindent kipróbált.

A fordulópontot az EFT hozta életében, tudatosabbá vált azzal kapcsolatban, hogy mit és miért eszik. A probléma szerinte az, hogy evésünket érzelmeink vezérlik.

Nála is ez volt a probléma. Ha tényleg nagyon komolyan és szigorúan vette a diétát, akkor fogyott, de amint vesztett a lelkesedésből vagy stresszhatás alá került, esetleg valamilyen trauma történt vele, azonnal az ételhez menekült. Az EFT-vel ezt az érzelmi mozgatórugót tudjuk kezelni, amivel egyébként nem foglalkozunk.

Sandi elkezdte megfigyelni, hogy amikor elkezd enni (itt nem a rendes napi étkezésre és annak normális mennyiségére utal – ford. megj.), azt milyen érzelmek kísérik, milyen érzéseket akar elfedni, elnyomni az evéssel. Mi történt akkoriban?

Mindannyian tudjuk, hogy ha ismerjük is az EFT-t, a legnehezebb az, hogy eszünkbe jusson, hogy alkalmazzuk. Viszont ha megtesszük, akkor a kopogtatás semlegesíti azt az érzelmet. Amint megszabadultunk az adott érzelemtől, az „azonnal ennem kell valamit” érzés mozgatórugója is eltörik, és az érzés tovaszáll.

A lényeg tehát, hogy tudatában legyünk annak, amit teszünk, és legyen készenlétben egy olyan technika, amivel kezelni tudjuk a helyzetet ahelyett, hogy az evésbe menekülnénk. Az ételt gyakran használjuk érzéstelenítőként. A sajnálatos igazság az, hogy ha eleget és elég gyorsan eszünk, azalatt a testünk nem érez, eltompul. Elveszíthetjük a fonalat, hogy vajon mit is akartunk elérni a diétánkkal.

- Hogyan kopogtassunk az érzelmek által irányított evés megszüntetésére?

Sandi szerint többéle módon tehetjük ezt, akár előre is, amikor tudjuk, hogy bizonyos érzelmek fel fognak törni. Mivel néha az a legnehezebb, hogy pont akkor kopogtassunk amikor szükségünk van rá. Tehát egyszerűen kopogtathatunk azzal, hogy a múltban hogyan kezeltük ezt a helyzetet, és hogy most testünk sokkal felkészültebb arra, hogy legközelebb kezelni tudja a szituációt.

Nézzünk egy példát arra, hogy ezt miképpen oldjuk meg kopogtatással. Kezdjük a Karate ponton, ismételjétek háromszor az alábbi kijelentést:

“Bár a múltban az érzelmeim irányítottak az evésnél, tudom, hogy mostantól ez megváltozhat.”

Szemöldök: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”

Szemsarok: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”

Szem alatt: “Hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek az evésnél.”

Orr alatt: “Hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek az evésnél.”

Áll: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”

Kulcscsont: “Hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak az evésnél.”

Kar alatt: “Hagytam, hogy az érzések irányítsanak az evésnél.”

Fejtető: “Étkezési szokásaim teljesen irányíthatatlanok voltak.”

Vegyünk egy mély lélegzetet, és engedjük ki.

Figyeld meg, hogyan érzel most. Szükség esetén kopogtass még egy-két kört a fenti kifejezésekkel, de ha úgy érzed, hogy túl vagy rajta, akkor folytasd egy pozitív körrel.

Szemöldök: „Tudom, hogy legközelebb másképp lehet.”

Szemsarok: „Tudom, hogy irányítani tudom az étkezésemet.”

Szem alatt: „Mélyen és teljes mértékben elfogadom magam.”

Orr alatt: „Tudom, hogy legközelebb másképp lesz.”

Áll: „Tudom, hogy irányítani tudom az étkezésemet.”

Kulcscsont: „Már nincs szükségem arra, hogy az érzéseim irányítsanak.”

Kar alatt: „Már nincs szükségem arra, hogy az érzelmeim határozzák meg, hogy mikor eszem.”

Fejtető: „Tudom, hogy legközelebb másképp lesz.”

- Ezek szerint kopogtathatunk még mielőtt az evéshez vezető érzés jelentkezne. Mit javasolsz, a nap melyik szakában tegyük?

Ha az érzelmi evés problémáját magadénak érzed, én a kopogtatást naponta rendszeresen végezném, mikor éppen nincs „ehetnékem”. Így akkor kopogtatsz, mielőtt még rádtörne az a „valamit ennem kell” érzés. Ezek után valószínűbb, hogy meg tudsz állni mielőtt nekiesnél az ételnek.

- Gyakran említed, hogy érzelmeink miatt esszük túl magunkat és akadályozzuk meg a fogyást. Melyek azok az érzelmek, melyek a súlyproblémákkal küzdő embereket irányítják?

Ezek elég klasszikus érzelmek, ilyen például a szorongás. Talán ez vezeti a listát, mivel az emberek a szorongásukat evéssel csillapítják. Ilyen társadalomban élünk: rengetegszer és rengeteget aggódunk és szorongunk. Az étel pedig mindig kéznél van, hogy enyhítse ezeket az érzéseket. A baj csak az, hogy sem az egészségünknek, sem a külsőnknek, sem az önbizalmunknak nem tesz jót.

Tehát a szorongás, a harag, az unalom, a bizonytalanság, a magányosság, a szomorúság, a gyász érzése néhány azok közül, melyeket rendszerint evéssel érzéstelenítünk. Azonban kopogtatással is kezelhetjük őket. (folyt. köv.)